Nagyon sok energiám volt már kisfiúként is, és ezért elég sok baj is volt velem. Szerencsés voltam, mert az óvoda 2-3 percre volt tőlem az általános iskolám mellett.  A stílusomat nem tudták elfogadni az első óvodámban, túl őszinte, és akaratos voltam. Javasolták a szüleimnek, hogy vigyenek el szakemberhez, aki majd „segít” beállítani a sorba, és halasszak egy évet, ennek ellenére nem vittek szakemberhez, hanem egy másik óvodába írattak be, amiért hálás vagyok.  Örülök az életem alakulásának, és szeretem azt. Érdekes belegondolni abba, hogy most valószínűleg csak tengődnék a világban, ha elszakítottak volna magamtól, azért hogy könnyebben „kezelhető” legyek.   Úszni még nem tudtam ovis koromba, de a keletibe beleugrottam, míg többiek még a kocsiban voltak.  Sokat másztam fára, és háztetőkre, hogy minél közelebb legyek az éghez. Vannak olyan dolgok is, amikre nem vagyok büszke,  viszont minden esetből tanultam, vagy akkor, vagy mai fejjel visszagondolva jöttem rá egy tanító szándékra.

 A szüleimmel és a két bátyámmal nőttem fel, sok jó emlékem van gyermekkoromból. Egy régi szomszédságból kialakult családi barátságból öten gyerekek  összebarátkoztunk, és sűrűn összejártunk. Kitaláltunk egy játékot, amit csak öten játszottunk elsőnek a mi kertünkben, sötétben, majd később megmutattok a „lakóközösségünknek” a gyerekeknek, akikkel szinte mindennap fociztunk a házunk melletti focipályán. A játék neve vámpírozás, a lényege, hogy van egy vámpír és ő egy kicsit elvonul, amíg a többiek elbújnak, a sötét területen, és a vámpír keresi őket, gondolhatnánk, hogy ez egy bújócska sötétbe, de mikor 8 évesen egy akkor pont katonának bevonuló fiatal a fűzfa egyik ágáról a sötétben rám ugrik, és azt mondja, megvagy akkor ez már nem csak bújócska.

 A Pávai Vajna Ferenc általános iskolába jártam, és nagyon sokszor látogattam az igazgatói irodát, alsóban verekedés miatt felkerültünk az igazgatóirodába, és mikor megkérdezték ki kezdte egymást mondtuk, és ezután összeverekedtünk az irodában is.  Az osztály három legintenzívebb gyermeke, köztük én is versenybe szálltunk kinek lesz több beírása, nekem új ellenőrző kellet, mert betelt az üzenő részlege. A versenyt én nyertem, 31 beírással, de nagyon szoros volt a végkimenetel.  Nagyon sok jó emlékem van ebből az időszakból, Fociztam és atlétikáztam is, mindkettőben elég jó volt a sulink. Atlétikában a Városin nem tudtak minket megközelíteni, és az országosra is kijutottunk.  Egyéniben egy diák csak 2 számban indulhatott, de azt a kettőt hárman is megnyertük a csapatból, én távolugrásban és 1500 méteren nyertem.  A legtöbb időmet a focival töltöttem, és általa nagyon sokat fejlődtem az életben is, de sakkoztam és malmoztam is sokat, amik ugyancsak fejlődésre ösztönzik a gyereket. Nagyon sok mindent tapasztaltam meg ebben az iskolában, nem feltétlen a tanórák anyagaira gondolok, hanem inkább a tanórákon kívüli időszakra. Mindenesetre a gimibe már felkészülten mentem, jól tudtam tovább fejleszteni magamat, jó értékeket sikerült magamba építeni a Hőgyes Endre Gimnáziumban, voltak olyan tanárok, akik meghatározók voltak számomra, és hálás vagyok a munkájukért. Egy éves kihagyással, elkezdtem tanulni a Bocskai István Szakképző Iskolában szakácsnak, amit két év alatt sikerült elvégezni. Ezután többnyire ebben dolgoztam, de Dobogókőn voltam mindenes, ahol jurtákat tartottam karban, és minden egyéb kinti feladatot csináltam, természetesen a főzés mellett.

Ez a buli 2008 Július 22.-én volt, aznap töltöttem a 15. életévemet, és Bárány Attila is megköszöntött a mikrofonba, amiből később msnes hangot készítettek. Én vagyok az akinek a haját elől lelapították a lányok.

13évesen elkezdtem inni és bulizni, 15 évesen nyáron szinte mindennap, utána egy betegséget nálam félrekezeltek és a kórházba feküdtem 2 hétig, valamivel több, mint húsz gyógyszert adtak naponta, és sokszor kaptam infúziót, és egyszer vagy kétszer orvosi szteroidot is. Ennek eredményeképpen tönkretették a májamat és a lépemet, ezért nem ihattam, alkoholt és mindenféle sportot mellőznöm kellett, de még a busz után se futhattam.  Utána már nem vittem annyira túlzásba, de azért úgy is jóval többet ittam a kelleténél. 17-18 évesen éreztem, hogy ez a bulizás már nem nekem való, inkább olyan dolgokba kezdtem bele, amik valóban érdekelnek, csak ritkábban iszogattam, de akkor is a kocsmába vagy baráti összejöveteleken, az erkölcsi fertővel teli helyek már hidegen hagytak. 

 

Miután rájöttem, hogy méregtelenítés szükséges, akkor az alkoholnak is búcsút intettem. 22 évesen kezdtem bele, egy méregtelenítésbe, ami igazából lehetővé tette azt, hogy most ezzel foglalkozzak.  Ez a méregtelenítés 2 napi koplalás mellett kiterjedt a tejtermékek,és a fehér liszt elhagyására, és a heti kétszeri húsfogyasztásra. A búzafű, Himalája só, és rengeteg gyógynövény használata mindennapossá vált.  Elképesztő érzés volt megtapasztalni, hogy ennyire felszabadult is lehetek, ha a problémáimat megoldom, amiket addig halogattam így hozzászoktam a bajhoz, és elfogadtam. Több dolog miatt kezdtem el, de a térdemre szinte mindent kipróbáltam, orvosoknál voltam gyógytornásznál, fizioterápián, még azt is akartam, hogy műtsenek meg, de semmi sem segített. Belegondoltam a helyzetembe, hogy lehet már sose lesz jó a térdem, jött egy megérzésem, hogy méregteleníts! Ezután méregtelenítettem.  A térdem egyáltalán nem fájt, aztán meg csak kicsikét jött vissza a fájdalom, amikor már kezdtem megszegni azokat, amiket addig betartottam. Egy olyan embernél, aki rendszeresen mérgezi magát (az átlag ember), már az is nagy javulást eredményez, ha csökkenti a méreg dózisát, többet tesz vele, mintha csak nem változtatna a rosszon, csak néhány gyógynövénnyel akarna javítani állapotán. Például a tömény mennyiségű cukor fogyasztás többnyire gombás fertőzéseket, és a cukorbetegséget segíti elő, és még azért lehetne sorolni, áe a gomba és a cukorbetegség is jól kezelhető, ha a kiváltó okokat szüntetjük meg, és közben segítjük szervezetünket az addig okozott sebek gyógyításában.

A gimi után kimentem dolgozni Münchenbe, Bajorországba, pénzkeresés reményében, és kicsivel több, mint fél év után hazaköltöztem, mert nem bírtam a hazám hiányát. Nekem a magyarságom a mindenem, nagyon sok mindenért vagyok hálás, de a leghálásabb azért, hogy Magyar Emberként élhetek. Magyarul fejezhetem ki magam, elképesztő módon és ezt sorolhatnám, de ennek egy részét kifejtem a „Magyarságom” írásaimban.  Volt utána még egy időszakom, kint ami anyagilag megérte az addigiakhoz képest, de utána elhatároztam, hogy Magyarországon is képes vagyok érvényesülni a saját nyelvemen saját népemet támogatva.  Akartam 2-3 hónapot a fejlődésemre fordítani, ezért nem akartam még dolgozni majd csak utána, de hamarosan mégis jött egy olyan ajánlat, amit nem akartam kihagyni, mivel állták a szállásom és havi 250.000-300.000 ft között kerestem, szakácsként az étkezésem is adott volt. Ráadásul Visegrádon, gyönyörű hely, de az egész térség az. A környéken nagyon tiszta, jó minőségű források erednek, sokat túráztam ott és megismertem a környéket valamennyire, de folyamatosan akarom fejleszteni a helyismereteimet, mert szívesen vállalok túrákat majd. Van ott egy szent hely, ahol a Föld szíve Dobog, ott van Földanya legintenzívebb része, onnan árasztja szét energiáját egész lényére.  Visegrád után, a több szabadidő, a jurtában alvás, és a Föld szívének közvetlen közelsége reményében felköltöztem Dobogókőre dolgozni. Ezután Esztergomba laktam, ahol egy bácsival megismerkedtem, és elég sokat beszélgettünk a történelemről. Elég ősi esztergomi gyökerekkel rendelkezik, és a valós történelmet kutatta szinte egész életében, de velem ellentétben ő inkább az esztergomi történelembe mélyedt bele, és folytatott kutatásokat, míg én a nagy egészre összpontosítok mindig. Nagyon sokat fejlődtünk egymás által, és szerintem mondhatom barátomnak is.  Jellemző rám, hogy kisgyerekekkel, és a nyugdíjasokkal is jó barátságot alakítok ki. 

Esztergom után Sarudon dolgoztam, ahol életemben először én vezethettem egy olyan konyhát, ami naponta több száz rendelést adott ki.  Nehéz feladatom volt, lényegében a semmiből kellett egy működőképes helyet csinálnom, nagyon sok tennivalóval.  Három hét alatt egy szabadnapom volt, és 15-16 óráztam. Igaz ennek a felét töltöttem csak a konyhán a többi az csak a fejlesztések tervezése, étlap írása, rendelések leadása, új módszerek bevezetése megtanítása a személyzetnek. A legnagyobb feladat a csapaton belüli ellentétek feloldása volt, ami részben sikerült is.  Mindenesetre ez volt az első olyan munkahelyem, ahol a magam főnöke lehetettem, és én osztottam be az időm, munka közbe elmentem meditálni 1-2 órát vagy kifeküdtem a Tisza tó partjára, és segített sokat a feltöltődésben. Az első napomon egyébként egy robbanás volt, ahol többen súlyosan megsérültek, egy ilyen állapotú konyhát vettem át, és tettem biztonságossá. Egy túlfeszült közeget kellett megnyugtatnom, úgy hogy én magam is feszült voltam, ráadásul 1 nap ismeretség után, ahol az addigi főnökasszony, aki bőven kétszer annyi idős, mint én vissza lett „fokozva” a több éves helyéről.  Három hét után döntöttem úgy, hogy nem más vágyába akarok megszakadni ezért felmondtam, és saját vágyaimra összpontosítottam, ahogyan ma is folyamatosan.

  Majd Visegrádon a kedvenc helyemmel szembeni 4,5 csillagos hotelbe sétáltam be, persze önéletrajz nélkül csak hirtelen ötlet volt, hogy állást keresek és bemutattam magam néhány mondatban. Azt mondta az Igazgatóhelyettes hölgy, hogy nincs bent az Igazgatóúr, de majd visszahívnak és majd valamikor 1-2 hét múlva egy próbanap lesz, és majd akkor értesítenek. Ehelyett rá 1-2 órával csörgött a telefonom, hogy menjek be és az Igazgató úrral beszéljek, mert már ott van.  Utána elvezettek a szolgálati lakásomba, és eltöltöttem a próbanapot, másnap a palotajátékokon vettem részt, és láttam azokat a gyerekeket, akikkel lovagi edzéseken ismerkedtem meg íjászkodás, és kardozás közben. Hazautaztam Szoboszlóra, és rá néhány nappal telefonáltak, hogy mikor tudnék kezdeni? Elkezdtem dolgozni a Duna kanyar egyik legszebb folyásával szemben, és a Hotel mögött volt a szolgálati lakásom.  Kicsivel több, mint 1 hónap után az égiek, elég durva módszerekkel rávezettek a helyes útra, és eldöntöttem, hogy belekezdek a saját vállalkozásomba, így felmondtam.  Lényegében Augusztus óta ez a terv nagyon felerősödött bennem, és elég sok apró dolgot tettem meg annak érdekében, hogy egy sikeres vállalkozást tudjak felépíteni, amivel a fényt szolgálhatom. Igazából azóta, egyre több és több ajtó nyílik ki előttem, amiken ha belépek, könnyedebben elérhetem vágyaimat.

Világ életemben, egyre kintébb toltam a határaimat, és így már ami öt éve egy nagyon nehéz feladatnak tűnt, az mára gyerekjáték.  Az akkor lehetetlennek hitt feladatoknak a megoldásaihoz egyre közelebb kerülök. Örülök minden hibámnak, amit elkövettem, mert ezekből tanultam és fejlődtem, köszönöm az összes életemet nehezítő tényezőnek, hogy sokat tanulhattam a megoldásuk közben, és folyamatos fejlődésre ösztönöztek, ösztönöznek. Személyesen bárkinek mondok az életemből segítő példákat, de nehéz volt, az interneten megosztani életem foszlányait, ám úgy érzem ez is a határaim tágítását eredményezi.  Erről a jelenségről egyébként egy Turul – Főnix  hasonlat segítségével  a gondolataimat megosztottam a Kezdőlap 2. képénél.  

Jelenleg 25 éves vagyok, de Húsz éves koromban, ha valaki azt mondja nekem, hogy Angyal, Isten, vagy meditáció, nem vettem volna komolyan, sőt szégyen, de valószínűleg kinevettem volna, tán a tudomány és logika nevében elítéltem volna.  Azóta tudom, hogy a tudomány és Isten nem állnak ellentétben, ahogy a logika és Isten sem, sőt olyan szoros kapcsolatban vannak, mint az alma, és a fája. Azóta se vagyok vallásos, de ráleltem a Hitemre. A Hitem valójában, sokkal szerteágazóbb ennél a versnél, ez csak az egyik töredéke. Szívesen beszélek róla órákat, napokat, és természetesen eszerint élem napjaimat.

Adjunk Hálát, hogy Magyarok, és Emberek lehetünk.

Ha van hitünk, mindent elérhetünk. 

Hiszem, hogy a Mag Nemzete a Magyarság.

Hiszem, hogy általunk győzni fog az Igazság.

Hiszem, hogy a Szeretet átjár, táplál, etet engem.

Hiszem, hogy Isten rávezet az utamra, ha Megkérem.

Hiszem, hogy én is Ten vagyok, hiszen a Magból származom.

Hiszem, hogy visszajuthatok, ha a Földön Isten akaratát szolgálom.

Hiszem, hogy minél tisztábban élek, Magomhoz annál közelebb érek.

 

1.  A felébredés

 

Néhány előzményt leírok, hogy körvonalazódjék az út, melyet eddig bejártam, de nagyon nehéz eldöntenem, mit írjak ide, és mi maradjon ki, mert minden egyes pillanattal közelebb kerülök önmagomhoz, ezáltal Teremtőmagomhoz is. Egyre inkább hozzáférek Lelkem valódi mélységeihez, amiket eddig nem érzékelt a tudatom. Ez a folyamat egy Foci Világbajnokság nyitómeccse után kezdődhetett (Brazil- Horvát 2014.06.12.), noha kevés köze volt a focinak hozzá, inkább egy olyan életmódváltás okozta, aminek következtében 5 napig élelemre, és alvásra se volt szükségem, mégis az addigi legaktívabb, leginspirálóbb időszakomat éltem át akkor úgy éreztem, mindent tudok, és valóban akkor tértem rá arra a felvezető útra, mely ide vezetetett. Ráébredtem arra, hogy mi zajlik körülöttem, hogy mire megy ki ez az ördögi kör, amelybe beleszülettünk. Egy hét alatt, több mint tíz kilógrammtól szabadultam meg, akaratom ellenére, de volt nap, hogy falat nem ment le a torkomon, valamelyik nap ettem egy fél kiflit. Az evés ingere se volt jelen, teljesen új érzés volt számomra, akár egy fél napon keresztül is az lett volna, de napokon keresztül teljesen abszurd volt. Utána fokozatosan egy hónap alatt visszahíztam a szokásos 78 kg-ra.

Szakácstanulóként elsőnek is a mezőgazdaságban fedeztem fel a problémát, a megoldást akkor még nem láttam, elemeztem hónapokig a mezőgazdaságot, majd áttértem a húsiparra, és így az élelmiszeriparról végre egy valós képet kaptam, ami nem csak, hogy depressziót váltott ki belőlem, hanem egyszerre ösztönzött, az addigi napi 12x nagy mennyiségű evésem csökkentésére, és megtanultam összeszűkíteni a gyomrom, egészséges kereteken belül.  Nem azért, mert súlyfelesleget éreztem magamon, bár utólag belegondolva 2-3 kg volt, hanem azért mert rájöttem, hogy ezzel nem táplálom magam, hanem mérgezem. Akkor még az a gondolat, ami ma már egyértelmű és tanításra vár, még nem volt meg, olyan mértékű feladatot adtam az emésztőrendszeremnek, hogy mást így nem tudtam megemészteni, például az ideget, a haragot, és a folyamatosan felgyűlő gyűlöletet. Nem csak az étkezi szokásaim megváltoztatására ösztönzött ez a tudás amit, akkor megszereztem, hanem társadalmunk többi részének elemezésére is, így a Gyógyszeripar és betegségipar összefüggéseire is ráleltem, amely szomorúságom tovább fokozta. Mondhatni olyan boldogtalan voltam, mint azelőtt soha, egy szerelmi csalódás, egy haláleset, semmi sem ért fel ahhoz a szomorúsághoz, amit az ébredésem egyre inkább fokozott, de szerencsémre nem csak magamba zuhantam, hanem egyszerűen küldetésemnek éreztem, hogy egyre jobban feltérképezzem, mi folyik körülöttem, és megtanuljak ellene védekezni, majd egy könyvet írjak róla, amellyel felnyithatom az emberek szemét. Azóta már sokszor akartam, de érdeklődés hiányában, sajnos az akkor még egóm irányított lényem, ezt sértésnek vette, és csak a depresszióm nőtt, így vezetvén még mélyebbre. Tán nem is baj, hisz mai tudásommal, könnyedén, érthetően, MAGYARUL, képes vagyok önnek adni azt, amit akkor még nem tudtam. A Tudást, mely felszabadít!

 Ráébredtem, hogy a Mezőgazdaság, Húsipar, édességipar, gyógyszeripar, mind a betegségek kialakulására törekszik, amely letaszít minket az emberi szintről, így irányíthatókká vállunk, hogy könnyen, tudattalanul fosszuk ki a hatalom számára ezt a csodás helyet, amit mi Földnek hívunk. Már akkor tudtam, hogy nagyon jó helyen keresgélek. Tudtam, hogy csak egy morzsát sikerült megértenem abból, amit ellenünk tesznek, ez késztetett a tudás megszerzésére, önmagom fejlesztésére. Ekkor felébredt bennem egy akkor még ismeretlen valami, ma már tudom, ez a Lelkem volt. Elsőnek akkor éreztem, akkor fogtam fel, hogy itt valami különleges folyamat játszódik le bennem, ami elsőnek félelmetes volt. 

 Az oktatás teljes kudarcára, és arra a mérhetetlen sok hazugságra is ráébredtem, amit burkoltan belénk programoznak, az iskolában, a tévén, és egyéb médiumok segítségével. Egy rövid mese jutott eszembe, az igazság és a hazugság együtt mentek fürdeni, a hazugság hamarabb jött ki, és felvette az igazság köntösét, azóta is abban jár. A Magyarság kulcsszerepe is egyre jobban élesedett bennem, világ életemben fontos volt számomra a Magyarságom, kicsit rasszista is voltam, igen határozottan az voltam, mert a mai ismereteimnek a töredékével rendelkeztem. Ma már nem vagyok rasszista, viszont a Magyarságot többre tartom, mint akkor. Egyszerűen a tények győztek meg, és azok a folyamatok, amiket ellenünk tesznek, minimum a tanított „Honfoglalás” óta.   Ezt most itt nem részletezem, majd kicsit később. Szívesen átadom bármikor azokat a tapasztalatokat, amikkel gazdagodtam, és a könyvből kimaradtak vázlatszerűsége okán, egy bizonyos határig, például a Pilis titkairól csak keveset mondhatok, mert egy szent hely, és nem az én tisztem eldönteni, mikor ki előtt tárulkoznak ki ezek a Szent, tanító, tisztulásra és szintlépésre ösztönző terek.

Elkezdett érdekelni az egészségem főleg, hogy az előző életmódom, nem csak a szervezetem, de az egész szervrendszeremet is majdnem kivégezte. Újra elkezdtem mozogni, tornázni, focizni, futni. Valamennyire belecseppentem a gyógynövények világába amit, azóta is szívesen hasznosítok, és szinte mindig kapásból mondom mire, mi jó, ha valakinek szüksége van rá, akár egy idegen az utcán akinek hallom panaszait, akár  egy ügyfelem. Jelenleg tinktúrákat, tehát alkoholos kivonatokat, vagy gyógyteákat szoktam csinálni, ám tervben van a gyógypárna, és gyógytapasz készítése is, de ez még a jövő zenéje, jelenleg a Hazámra összpontosítom figyelmem.

1. A megoldás- Szemléletmód váltás - Meditáció

 

Most egy nagy ugrás következik az előzményekben, fontos megjegyeznem, ilyenkor még nem volt Hitem Istenben, nem tudtam a lélek, és a szellem jelenlétéről. Nem csak a testtel azonosítottam magam, de egy zűrzavar volt a fejemben arról, mi az ember. 

Jött egy gondolat, hogy meditálnom kéne, de halogattam, egész sokáig majdnem egy éven keresztül, mert nem tudtam mi az, igazából féltem tőle. Szerencsére mégis kipróbáltam elsőnek vezetett meditációkkal, aztán nyugtató zenékkel, amik egyből nagy megnyugvást, és boldogságot hoztak. A meditáció segített kihozni abból a depresszióból, amibe belezuhantam a problémahalmaz megismerése után. Hisz minden egyes kutatásomnál, ami lényegében csak a baj feltárásáig jutott el, majd ott elakadt, egyszer csak hirtelen megvillant a megoldás. Néhány nap alatt, többet fejlődtem, mint azalatt az egy év alatt, amikor többet fejlődtem, mint az addigi életemben. Utána aránylag hamar rátaláltam a théta állapotra, ami segített a sok-sok görcs feloldásában, amik az energia megfelelő áramlását akadályozták az energiarendszeremben. Akasha krónikájába is betekintést nyerhettem egy kis ideig, ha valamihez hasonlítanom kéne, akkor azt mondanám olyan, mint egy videójáték, ami élethűbb a „valóságnál”. Nehezen tudtam irányítani, mégis rendkívül élvezetes volt minden ott töltött pillanatom.

 Megismertem számtalan meditációt, olyanokat is amikért, egy átlagos havi fizetésnél többet kérnek el, bár én ingyen megszereztem, mert Magomhoz fordultam, kértem majd kaptam. Szerencsére a fejlődésem érdekében tett kérések maradéktalanul beteljesülnek, csodás, váratlan, meglepő módon. Csak igazán kell akarnom. Számtalan meditáció van, de a meditációk egy részéhez, kell csak elcsendesíteni az elmét. A többiben összehangolom az elmém, a lelkemmel, és szellememmel, egységet teremtek, így működik számomra az önprogramozás is, elsőnek is lecsendesítem az elmém, mert általában túlműködik, viszont nem kell, hogy teljesen megszűnjön.  Az egységünk által tudunk teremteni, ezt már lehet nem meditációnak hívják, bár nem veszek el e szó jelentésében.

            A legjobb meditációim közt volt az, amikor a családi házban (közös szobában, de egyedül) meditáltam és már nagyon mélyen jártam, úgy éreztem ez egy szintlépés az eddigiekhez képest, majd bejött édesapám, és középső testvérem, vihorászva, azt beszélvén, hogy haha Laci meditál, biztos nem tudja, hogy ez egy elképesztő nagy időpazarlás, és mekkora hülyeség, nem baj egyszer majd megjön az esze. Körülbelül csak ezért jöttek be, majd kimentek. Eddig a hasonló helyzetek, rendre megzavartak, akkor viszont a következő folyamat játszódott le bennem végig csukott szemmel. Bocsánatot kértem magomtól, majd tőlük,(lélekszinten) hogy eddig haragudtam rájuk, miközben azelőtt néhány évvel, teljesen hasonlóan reagáltam volna rá én is.  Megbocsájtottam magamnak a több éves haragért, amit gerjesztettem azért, amiért azt gondoltam hátráltatnak a fejlődésemben, amikor hazajönnék „feltöltődni”, és így csak fokoztam azt a kört, amibe bekerültem. Ezután olyan szintre jutottam el, ahova tudatosan még most sem vagyok képes bármikor eljutni, mindig csak akkor, ha valami olyan felismerést teszek, ami eljuttat odáig.

A legnagyobb szakadékból úgy tudtam kijönni, hogy megoldottam azokat a problémákat, amik a mélybe taszítottak, a bajt többnyire a hirtelen felismerések oldották meg, úgymond Isteni ajándékok. A legtöbb felismerésem meditáció, foci, vagy „magányos” túrázás közben, vagy közvetlen utána jött. Egyszerűen azért, mert olyankor vagyok a legközelebb önmagomhoz, ezáltal a teremtőmagomhoz is, Istenhez.

Azóta az írás is egy kikapcsolódást jelent, ha nem 1 hét alatt akarok megírni egy ilyen tartalmas könyvet, egy ilyen hangosan zúgó laptoppal. A költészet egészen más magasságokba emel, mint amit bármitől megszoktam. Nem tudom, mennyire leszek jó költő, nem tudom kinek mennyire fog tetszeni a költészetem, ha egyáltalán annak fogják nevezni, de a lényeg, hogy élvezem, és egyben egy nagyon jó kifejező eszköz számomra. Bennem nagy költőink szavai rendre felcsengenek, ha valamiről eszembe jutnak, és úgy gondolom fontos megosztanom ezeket.

 Szólj, s ki vagy, elmondom. - Ne tovább! Ismerlek egészen.

     Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.

Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:

     Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.

Kazincy Ferenc mondanivalója az egyik alapelvemé vált, ám nem csak az írásban, és a költészetben, én ezt a való életbe is átültettem. Feleslegesen nem beszélek, de a felesleges beszédet sem szeretem, ezért inkább az ilyen embereket elkerülöm, ha mégis megtalál, ráébresztem mit csinál, ha tovább mondja, a válaszom csak annyi, minden jót, szia. A magyar nyelv egy csoda, használni kell, ha nem tudja, tanulja. Sokan beszélnek idegen nyelveken, (én például nem, mégse érzem magam műveletlennek) de kevesen beszélnek magyarul anyanyelvi szinten. Pedig a magyar nyelv, az egyik legnagyobb ajándék mellyel áldhattak minket, és mi gyalázzuk, pusztítjuk, idegen szavakkal helyettesítjük a magból eredő szavakat. Sajnos van, hogy én is idegen szavakat használok, mert a több éves butítást, amit a legfogékonyabb korban kaptam, nehéz lemosni magomról, de próbálkozom. Mondanám, hogy nem értem, de az a helyzet, hogy egészen pontosan átlátom ezt a folyamatot, ami jelenleg zajlik ellenünk, s így természetesen nyelvünk ellen is, de erről egy kicsit később.

A meditáció magával hozta, az igazságot, és a tudást, a nyugalmat és a békét, táplált engem a végtelen isteni etető szerrel, a szeretetettel, amit akkor még nem tudtam, hogy létezik.  Az egyházakkal nem értettem egyet, de mégis elkezdtem hinni valamiben, kezdetben a buddhizmus alapjait néztem meg, ami ma is vonz, bár az nem egy vallás véleményem szerint, hanem egy életforma, egy igen becsülendő életforma. Egy bölcs ember tanításai alapján élnek, aki életében elérte a vágyát, és tanította az embereket, embernek lenni. Valahol csodálom, és példaként tekintek rá, de nem vagyok buddhista, és akkor sem voltam. Közben egyre inkább felerősödött bennem a Magyarság iránti szeretetem, szerelmem, és ez magával vonzotta az igaz Hitet is, elfogadtam a tényt, hogy létezik Isten, sőt nem sokkal rá ráébredtem, hogy az Is-tenem, Magom, vagy Atyám szavunk, mind arra utal, hogy belőle teremtettünk. A teremtőmagomból vagyok, hisz én is ő vagyok, tehát én is Ten vagyok, és minden teremtés is ő, mert belőle vétetett. Ráébredtem arra is, hogy a Mag nemzete, tehát Isten Országa mi vagyunk, és hogy a Földünk is egy érző élőlény, akinek a szíve Dobogókőn dobog.  Időközben én kimentem dolgozni Németországba egy kicsit főzőcskézni, de mindent otthagytam néhány nap alatt, amikor Avatártól meghallgattam a boszniai piramisokról egy előadást, amelyben elhangzott valami hasonló szöveg: Van egy jóslat, mely szerint a Fény Gyermeke fogja megváltani a Földet, ráadásul a legnagyobb felfordulás közepette. A Mag gyermeke, tehát egy Magyar ember. Én már akkor is különlegesnek tartottam magamat, de az akkori gondolatmenetemre emlékszem, mert határozottan, mélyen befolyásolta életem alakulását.  Be kell vallanom, elég sok könnycsepp kiszökött a szememen, majd elhatároztam, hogy haza költözök, hogy magyar emberként a magyar hazát tudjam szolgálni, és ha megvan rá az esély, hogy én vagyok az, aki majd elhozza a változást, akkor kutya kötelességem a saját hazámban boldogulni addig.  Néhány nap után hazaköltöztem, pihenni akartam egy hónapot, de kaptam egy jó ajánlatot Visegrádról, lényegében úgy kerestem volna 250 ezer forintot, hogy állták mellé a szállásom, de 3 hét után felmondtam. (voltak jelek ,hogy ezt kell tennem) Dobogókő hívott, elmentem dolgozni 50ezer forintért, azért hogy a Föld szívének közelében, Jurtában aludhassak, és bejárhassam a Pilist. Egyáltalán nem bántam meg, mert megismerkedtem olyan emberekkel, akikkel ma egy közösség kialakítását tervezzük. Másrészt olyan dolgokat tapasztaltam meg, hogy a félelmetes szóval képtelen vagyok kifejezni azt a rettegést, amit ott átéltem sokszor egy-egy éjszaka alatt.  Szembeszálltam és leküzdöttem, nem hátráltam, így végül jól jöttem ki belőle. Kicsivel kevesebb, mint egy hónap után, onnan is távoztam, és Esztergomba vettem az irányt, ahol szerencsésen megismertem egy olyan bácsit, akivel naponta órákat beszéltünk, a valódi történelemről, betekintést nyerhettem Esztergom igen mély és jelentős történelmébe.

Ma már egészen tiszta képem van az Ember fogalmáról, és ez a kép csak tisztul.

 

Mi az

Ember?

Ki ő, Honnan,

s miből teremtettet ő?

Istenségből érkező, derítő

Égből Földre ereszkedő, szerető,

Áldott Szert terjesztő, szétömlesztő,

Végtelenül fénylő, bőséges energiatömlő,

Ha ráébred, Magból eredő éltető Fénylény ő.

Embersége, Nemzete létét, féltő, építő, felemelő.

  Fényből jövő, Táltos Paripán égbeszökő, vágyait beteljesítő,

Ég és Föld közötti energiavezető, érző, tervező, Teremtő, Megmentő.

 

 

1. A vállalkozásom beindítása

Sok dolgot tapasztaltam meg sok különböző helyen, de ismét ugrok egyet az idő vonalán. Újra Visegrádra kerültem, kalandos körülmények közepette, ahol pénzt akartam gyűjteni, legalább még 1 hónapig, hogy bele tudjak majd kezdeni saját vállalkozásomba. Jó fizetés mellett, kevés munka, szállás állva. 1 hónap ottlét után megkérdeztem magamtól, az addig is bennem motoszkáló, halogatott fel nem tett kérdést, meddig akarok még másoknak dolgozni, főzni?!? Miközben a nemzetem mélyen szundít, szenved, Pedig én segíthetnék! Durván fogalmazva, amíg nem a saját életemet éltem, addig a hazámtól fordultam el, talán a hazaáruló szó túlzott rá, kicsit mégis annak éreztem magam. Megbeszéltem magommal lefekvés után, hogy maradok még körülbelül egy hónapot. Reggel úgy keltem fel, hogy a vállamat nem éreztem a helyén, és egyszerűen fájt maga a lét, nemhogy megfogjak vele valamit, vagy egésznap főzzek. Máskor érthető okokból kialakult izomfájdalmakat 1-2 óra alatt rendbe hoztam. Itt semmi sem segített, pedig számtalan csodaszerem van, amiket használtam. Kértem néhány nap pihenőt, mert mondtam így nem tudok dolgozni. Utána megpróbáltam fájdalommal dolgozni. Ilyenkor már nagyon küzdöttek az angyalok, és végül szerencsémre elérték a vágyukat, és bementem az irodába felmondani. A mesebeli varázspálcával tudnám szemléltetni, ahogy kimondtam, a varázspálcával feloldoztak, és tovatűnt minden fájdalmam. Újra rendelkezésemre állt az egész testem, érdekes módon a szabad akaratomat nem vették figyelembe az égiek, de azóta ezt külön kérem is, hogy ha valamikor nagyon drasztikusan térnék le az utamról, akkor ugyanúgy vegyék semmisnek az akaratom. Megfogadtam azóta, hogy Istent, általa a Szent Koronát, így az Országot, és a Nemzetet szolgálom, ezen keresztül Földanyát, egész élővilágával együtt. Azóta olyan mértékű fejlődésben van részem, hogy a naplómat van, hogy hónapokig nem tudom írni idő hiányában, sokszor még a tudatomba se tudom beépíteni azt a fontos megszerzett tapasztalatot, mert rá egy perccel történik a következő olyan nagy esemény, ami elképeszt, ledöbbent, és újabb lépések megtételére ösztönöz, és ez is egy kört eredményez, de ez már az „Istenikör”.

Hazajöttem Hajdúszoboszlóra, lényegében 20-30 ezer forinttal, amit napok alatt feléltem, viszont rá két héttel, egy baráti társasággal mentünk Erdélybe, amire igazából pénzem se volt,(tudtam megoldódik addigra) ám hamarosan több mint Fél millió forinthoz jutottam. Közben itthon, utána jártam, hogy bármi segítséget kaphatok-e a vállalkozásomhoz, az államtól, úgy tűnt nem. Erdélyben hallottam, hogy van egy támogatás 25év alatti kezdő vállalkozóknak, ha megfelelő üzleti tervvel rukkolnak elő. Egyből pályáztam is, 4 nap alatt megírtam egy üzleti tervet, ami véleményem szerint, nagyon jól sikerült. A Támogatást megkaptam, ami habár elég elenyésző összeg, az éhenhalás ellen mindig elég. Ez fél évig jár nekem, és még két hónap esedékes belőle. A támogatás egy óriási ellentétrendszerre épül egyébként, és ez akkora erőt adott nekem, ami azóta is tart, sőt csak fokozódik. Szívesen leírnám, de ezzel úgy sejtem nagy lépéshátrányba kerülnék, szóval ritka mikor ezt mondom, de kötve van a kezem, viszont akit érdekel, annak személyesen szívesen kifejtem, hisz szeretek mosolyt csalni az emberek arcára.

Néhány részlet az üzleti tervemből:

A tervezett vállalkozás általános bemutatása (részlet)

Sajnos az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ember nem él emberhez méltó életet, és ez szerintem annak a következménye, hogy eltávolodtunk önmagunktól, és a Földtől. Rájöttem arra, hogy az ember egy csoda, és a teremtőképességünk leginkább attól függ, hogy mennyire vagyunk összhangban saját magunkkal. Az akaratunk segítségével, minden célunkat elérhetjük, minden betegségből meggyógyulhatunk, megtalálhatjuk a szerelmet, bőséget teremthetünk magunknak, környezetünknek.  Az elmúlt öt évben, az energiám nagy részét az emberi lény, tanulmányozására fordítottam. A kezdetekben csak, a Testtel és a viselkedéssel foglalkoztam, majd a lélekkel is, és 2016-óta a Szellem szerepét is keresem az emberen belül. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 2013-ig én  az emberre úgy tekintettem,mint egy test és a mostani gondolataim több mint felét  kinevettem volna,azóta viszont rájöttem arra,hogy az emberi lény egy olyan összetett teremtmény,amelyet talán soha senki nem fog teljes egészében megismerni. A célom ezzel a vállalkozással az, hogy segítsek az eltévedt embernek megtalálni a saját útját, amin egészségben, békében, nyugalomban, szeretetben, bőségben haladhat tovább, gyűlölet, harag, és félelem nélkül azért, hogy egész legyen egészséges, ezáltal az egész társadalmunk is egészségesebb lesz, jobban óvjuk majd a Földünket, így magunkat is.  A Hitem, és az Univerzumról alkotott képem alapja, a következő: Létezik egy Mag amelyből az élet ered az egész végtelen Univerzumban,ezen Mag teremtőképessége végtelen. Ez a Mag lágy, gondoskodó, és szeretetteljes. A növények, és az állatok napi szinten kapcsolódnak össze ezzel a maggal, és a Földel is harmóniában élnek. Szerintem régebben az emberiség nagyobbik része, ugyanígy tett, de a kapcsolat a legtöbb ember és a magva között elgyengült, és a Földet pusztítjuk, ragaszkodunk a kifosztásához, pedig nagyon egyszerű lenne az energiaellátásunk megújítása, ha csak a Föld magjából, leadott hőt felhasználnánk. A Földünk egy gyönyörű hely, és egyben bőség forrás, mindent megad nekünk, amire szükségünk van, csak sajnos kevesen használják ki igazán lehetőségeit.

Az iparág, a piac és a versenytársak elemzése

A legnagyobb piaci igényt célzom meg, az életminőség javítását. Sokak foglalkoznak ezzel, de a tapasztalatom az, hogy túl drága. Egy kezelés 8000-20000 Ft között mozog, és ez az ár csak a kezelést jelenti a legtöbb versenytársamnál, nem igazán magyarázzák el a tudásuk alapjait, se amire a kezeléseket felépítik. A 4-5 napos tanfolyamokra 100.000-200.000 Ft-ot kérnek el általában, ami csak egy-egy módszerről szól, és ha valaki fejlődni akar majd tovább általuk, az majdnem fél millió forinttal lesz szegényebb néhány hónap alatt, hozzáteszem, hogy általában a befektetés megtérül, ám ekkora beruházásokat az átlagember sajnos ritkán engedhet meg magának, így az a tudás, ami mindenkinek alanyi jogon járna, csak egy szűk réteghez juthat el. Szerencsére van néhány barátom, aki hasonló elvek alapján dolgozik, mint én, de arányaiban ritka. Úgy gondolom, hogy sok szempontból egyedülálló lesz az, amit létrehozok, és örülnék neki, ha ebbe az irányba kezdene el változni az egész társadalmunk. Minél hamarabb elfogadjuk a tényt, hogy egymás megsegítésével magunkat is segítjük annál hamarabb, és annál nagyobb mértékben indul el a társadalmunk egy új irányú fejlődése. Egyedül kevés vagyok a rendszer kijavításához, ezt a hozzáállást akarom átadni az embereknek, hogy ők is továbbadhassák valakinek.