Minden, ami az Univerzumunkban létezik, az energia, isteni energia. Mindenki más energiaszinten él, rezeg, ezt lehet emelni, és csökkenteni attól függően, hogyan élünk. Az ember a bal kezével tudja felvenni az energiákat, a jobb kezével pedig leadni, különböző szimbólumokkal, kéztartásokkal (mudra) is segíthetünk magunkon és másokon is.  Az Energiarendszerünk megismerése és kitisztítása egy sokkal magasabb életszínvonalat vonz magával.  

A 7 főcsakrát ábrázolja a kép, miközben az alak, az ujjaival nyugalmat tápláló mudrát formál.

A gyökércsakrával Földanyához csatlakozhatunk, legyörezehetünk hozzá, akár egy fa segítségével, míg a koronacsakrával az égiektől áradó életenergiát tudjuk befogadni, és a tudást. A Napfonatcsakra olyan mintha egy kicsike nap forogna bennünk, ezzel energiát létrehozva, és továbbítva. Innen áramlik szét a másik 6 csakrába  és azokon át eljut az alcsakrákig is, az érrendszerhez hasonló hálózat segítségével, ami ugyancsak egész testünket körbefonja. Minden főcsakrához tartoznak, sejtek, szervek, szervrendszerek. 

A kisugárzásunk használatára érdemes kitérni, lehet védekező és befogadó pózt is felvenni, attól függően milyen energiákat érzékelünk magunk körül. Mennyivel kifejezőbb ez a magyar szavunk, mint az Aura. Fizikai testünk köré kisugárzik valami, valami belülről. Kisugárzása mindenkinek van, csak valakinek annyira jelentéktelen, hogy szinte fel se tűnik, hisz ha lelkét, szellemét nem ápolja, testét hiába foltozza.  Az emberek többsége nincs kirobbanó formában.

Kitörő, Kirobbanó: Lelkünk mélyéről feljön valami, kitör onnan, ami még mélyebbről jön, hogy a felszínre jusson már ki kell robbania belőlünk. (belülünk) Minél mélyebben vagyunk, anál feljebb juthatunk.

A Magyar szavak valódi jelentésén keresztül leírok egy történetet ami szorosan kapcsolódik az energiagyógyászathoz.

  Amikor a kétségbeesés, reményvesztettség, csalódás eluralkodik önmagunkban, akkor eltávolodunk a teremtő, életet adó, feltöltő Magtól, attól az Istentől, akik mi magunk vagyunk, hisz én is és Ön is Ten. Közben görcsöket hozunk létre főleg a Napfonat csakrába, az emésztőrendszerbe, ahol nem csak az ételeket, de az érzéseket is megemésztjük.* HA korlátokat, rosszabb esetben falakat építünk magunk köré, az elzár minket saját magunktól, és a többi magból származó lény számára is, elérhetetlené tesz, ahogy mi se tudunk a többiekhez közeledni. Sajnos így megszakad egyfajta kapcsolat, ami élteti az embereket. Az egymásért* élés kezd elveszni napjainkból, mert ott egy fal.

 Van egy sokkal jobb megoldás, bontsuk le a falakat, a korlátokon emelkedjünk felül, és húzzunk határokat, erősítsük meg bizalommal, és Hittel, Hittel önmagunkban, és Tenléteinkben. Minél szélesebb, és kitartóbb határt húzunk, teremtünk, annál jobban tudjuk ellenőrizni azt, hogy csak az lépjen be rajta, aki jó szándékkal érkezik, és ki a rosszat, gonoszat a kép(én)viseli, terjeszti képtelen legyen behatolni, így képesek vagyunk elhatárolódni. Amikor valamit szeretnénk magunkénak érezni, tudni, önmagunkba szippantani, akkor kitárulkozunk, kényelmesen, lazán megnyitjuk karjainkkal a kaput, és beengedjük azt a fényt, ami által töltődünk. Van, hogy nem akarjuk átvenni környezetünk rossz energiáit, ezért összekulcsoljuk a kezeinket, és összezárjuk a lábainkat, ezzel összetömörítve kisugárzásunkat, egy erős pajzzsá. Vannak olyan emberek, akik nincsenek tisztában ezzel a tudással, és nem jól élik az életüket, így nem tudnak a teremtőmaghoz kapcsolódni, mert annyira távol kerültek tőle. Ezek az emberek általában sokat panaszkodnak a saját életükről, sőt még másokéról is. Kialakul egy „túlélési ösztön bennük, mivel a saját energiaforrásuktól elszakadtak, így mindig a saját nyűgjüket átróják másra, hogy az energia kiegyenlítődjön kettejük között.  Szeretik elmondani a vággyal teli embernek, hogy vágyai miért vannak halálra ítélve, mert ha hite gyenge benne, akkor elhiszi és ötletmagját száradni, veszni hagyja. Annak, aki lebeszélte róla persze jó, mert az egója még nagyobbra dagad (és olyankor már egyébként is ő irányít), hogy jót csinált ő a hős, aki megmentette egy csalódástól ezt a hiszékeny embert. Másrészről a lelkes teremtő életenergiája, egy igen magas csúcsról, lezuhan a legmélyebb szakadékba. Még az anyagi világban élők is elfogadják a tényt, hogy az energia nem vész el, csak „átalakul” ez esetben inkább átáramlik. Menny(I) mindent lehetne még mondani.

Határozottan állítom, hogy a leggyorsabb fejlődést, a folyamatos változásokhoz való alkalmazkodás jelenteni, nem kell panaszkodni, csak elfogadni, hogy ez azért van, hogy fejlődjek. sokkal jobb leszek mint azelőtt, ha a "problémám", (ha lehet így nevezni egy fejlődésre ösztönző helyzetet) megtudom oldani. csak meg kell találnom a megoldást, amivel több leszek.amikor lent vagyunk csak azért van, hogy valami újat tanuljunk, hogy erősebb szárnyakkal, magasabbra szárnyalhassunk.