Minden embernek van valami lelki sérülése, és lesz is, de ezeket egy kis szemléletváltoztatással a saját hasznunkra, fejlődésünkre tudjuk fordítani, ha viszont elkezdjük magunkat sajnálni, sajnáltatni azzal csak mélyebbre ásunk a gödörbe, amibe belezuhantunk.

Az ember a cselekedeteivel, a gondolataival, de még az érzelmeivel is teremt, ha mi a történés, rossz oldalára tekintünk, akkor még több ilyen tragikus dolgot fogunk bevonzani életünkbe, de ha a tanító szándékot keressük, akkor hamar továbbléphetünk, és szárnyalhatunk tovább, sokkal magasabbra, erősebb szárnyakkal, mint addig. Sajnos nagyon sokan dobják el maguktól ezt a csodás lehetőséget, amit mi életnek hívunk, pedig egy egyszerű felismeréssel, sokkal magasabban járhatna, mint azelőtt bármikor. A felismerés a legnagyobb ajándékok között van, mert az hozza magával az ugrásszerű előrelépést. Nekem talán a legnagyobb felismerésem az volt mikor rájöttem, hogy bármit elérhetek, hisz én befolyásolom az életemet, és minden nehezítő tényező csak, azért kerül az utamba, hogy általuk megerősödjek. 

A test a lélek szentélye, ezért Lelki egészségünkért a testünk szükségleteinek kielégítése nélkülözhetetlen. A kielégítés helyett, inkább a hiányuk miatt gyógyszereket szedünk.
Nyelvünk is utal lelkünk létezésére például: nagylelkű, lelkes, lelkiismeret, lélekharang. Lelkünk a mi kis Önmagunk, egy darabka a nagy egészből, ígyhát természetesen rajta keresztül juthatunk el Istenhez, a Teremtő Maghoz, az élet forrásához, a végtelen és jószándékú Univerzumhoz.

A Lelkünk Isten egy töredéke, lelkünknek több élete is van, a szám nincs meghatározva, de előbb utóbb visszatér oda ahonnan jött, a Teremtő magba. Attól függ, mikor találja meg a visszavezető utat. Ez az út az, amit még az égben vállalt, hogy a Földön tisztességben végigjárja. Valahol minden Léleknek a legfőbb célja az, hogy visszataláljon, ám minél közelebb jár az útján annál rögösebb, mégis egyre inkább szebb, és boldogabb lesz.

A tudatunk ellen elkövetett gaztettek, lényünkben kétségeket támasztanak, az egységet felbomlasztják, a test nem találja a lelket, és így nem juthatnak el a szellemhez, hisz a felszíni tudatban ezek nem is léteznek, pusztán a test.  Az emberi lét megközelítése képtelenség ilyen felfogással.