Tudom, hogy magasságba küldtek 
S pályám grádicsát mégis sírva hágom. 
Rút bűn az én szomoruságom. 
 
Víg zengedezésre hivattam 
S gonosz jajjal illettem nagy személyed, 
Jehovák Jehovája, Élet. 
 
Feledtem, hogy szent az én testem, 
Mert örök Rend fehér folyói mossák: 
Csodálatos csodálatosság. 
 
Mindenki szent, ki életet nyer, 
Mindenki fia és mindenki atyja 
S átkozott, ki létjét siratja. 
 
És egyformán szent minden élet, 
Magverő vagy rothadt, csirátlan semmi, 
Bűn az életet nem szeretni. 
 
Minden nemzés, a meddőség is, 
Zseni, állat-sor egyben-egyek, hősök, 
Belső sebek s varral-verősök. 
 
Csak örülni szabad, örülni, 
Ellankadni soha: minden lebírni, 
Sírni nem szabad, sohse sírni. 
 
Jehovák Jehovája, Élet, 
Minden jajom víg-hahotázva szánom, 
Bocsásd meg a szomoruságom.