Az emberiség és a Föld kapcsolata gyorsan romlik, így mindkettő haldoklik.
ez a folyamat sajnos egyre inkább fokozódik, De hol a határ? Meddig???
Gyermekek születnek meghatározó, nemes, égben választott, földi tiszttel.
Ez mindig így volt, s mindig így lesz, de a 90es években sokasodva érkeztek.
A vadon termő növények aránya, a különböző betegségek fajtája, és sokasága alapján terem.
Hisz a természet már a valódi gyógyító szert termeszti, mert a betegeknek szükségét érzi.
Ezen elv mentén fogant a 90es években egy olyan nemzedék, amely jelentős feladattal lett megáldva, hisz Isten szükségét látta.

1993. Júluis 22. napján délután elhagytam biztonságos, melengető otthonom,
Pedig érzem, tudom elöző életeimbe már kiteljesedtem, most mégis itt vagyok.
Eltelt egy évszázad negyede, ki tudja mennyi jut még ebbe az életbe?
Természetes halál esetén 3 évszázadban is élhetek, ha Isten továbbra is ily magosan éltet!
A Haza, tehát Isten szolgálatát a hatalom félve nézi, vagy megpróbál ellene valamit tenni.
Rettegnek az ébredéstől, hogy egyszer hirtelen átlátjuk mit művelnek velünk, általunk, ellenünk.
Nagy veszélyt rejt az számukra, ki tisztán lát, és azt tartalmasan, kifejezően, de röviden adja át.
Elég magos szintű fejlődésen megyek keresztül, hasonlatot sem írok, mert még felfogni se egészen tudom.
Sokszor érzek addig nem tapasztalt energiát, ami sokszor bizony félni késztet, de mindig tovább lépek.
Úgy hiszem a folyamatos fejlődés kulcsa pont az újjal járó félelmeken való felülemelkedésben rejlik.
Minden szintet őríznek, de az őrzői csak addig ellenfelek amíg ott ragadok, a szolgálatomba állítom őket ahogy rajtuk túl jutok,
nélkülük a következő szinten elbukok, ám velük könnyedén, magosan szárnyalok.
(Erről a jelenségről egy példa az oktatásban, hogy a gyerekek tovább mennek miközben írni olvasni sem tudnak)

Összegzem első 25évem, közben hálám árasztom Tenségednek, hisz belőled nőttem én, életem kaptam a Minden s égben.
Nem volt muszáj ide jönnöm, de mégis akartam ezt a szolgálatot, és egyre jobban látom mi is az én feladatom.
Magyarként és emberként születtem, úgy érzem sokadjára a történelemben. Sokadjára nagy Tisztet vállalva.
Jönnek a nevek, elöző életek.. Nagy, sok esetben szentséget nem kapó, SZENT emberek.. ebbe a gondolatba beleremegek.
Római,Tatár,török, habsburg, orosz, német pusztított minket, vagy ők vagy azok kik irányították őket..
Jó esélyel mindegyik ellen küzdöttem, mikor milyen tisztben, úgy érzem minden esetben a Haza tehát Isten Fényében.
Ez az életem sok értelemben más, hisz most a Lélek és a Szellem ellen is fokozottan, alattomosan hadakoznak.
ilyen erkölcsi fertőt és alacsony szintű érzelmi tengert eddig még nem tapasztaltam, ami jelen korban a Föld felszíni emberiségre hat.
Volt idő amíg benne éltem, néha-néha visszatérek..miközben végig tudom ez rossz, ez nem emberi..de az a vágy.. az a hamis vágy néha kitűz onnan..
Tán nagyobb bűn ez így, mintha állandó, tevékeny tagjaként, de tudatlanul élnék benne???
Hisz ők igazából tudatában sincsenek az emberi lénynek, létnek.
Volt egy vissza-visszatérő álmom..egy őrzővel találkozhattam rendszeresen.. s mindig elbuktam, egészen sokáig ezt az egészet halogattam.
De legutóbb, tán egy hete, vagy egy hete se betudtam fejezni az álmomba a körben keresztet, amibe addig egyszerűen a vége felé megakadtam..
Nem abban, hogyan kéne tovább formálnom.. nem, nem, egyszerűen feszültem.. nem engedett tovább a karom.. amivel aKARatom a valóságba hozhatom.
DE az átTÖRés megTÖRTént.. és az a nap? Aznap alulértékeltem..
Majd este mikor diktafonba lefekvés előtt beszéltem, ébredtem rá mit is tettem álom közben.
Hisz én annak a napnak egy 38órás böjtöt köszönhetek, és egy olyan napot amikor még a ...............
Arra jutottam, hogy az A|KAR|aterőmet szereztem vissza, átTÖRT egy gát, ami az akaratomat gátolta..

DE EDDIG... NEM tovább. Végleg eltűnt a gát, így ÖSSZPONTOSÍTHATOM TeremTŐ KÉP-ességem, hogy A-KAR-ATOM Valósággá ÉRjen.  A Teremtő Magomból kapott önmagomból a A Lelkemből, a szívemből éltetem egész lényem, így a Kar-Atom valóságba hozását segítő Karom is szívemből táplálkozik, ÉRjeimen át táplálja bele a vért, mely élteti ezt a Hálás Önmagot. HÁLÁSAN KÖSZÖNÖK MINDENT URAM!  A  SZERETET és HÁLA végtelen  együttes kiteljesedése az, amivel legközelebb kerültem MAGOM iránti érzésem kifejezéséhez, de úgy érzem meg sem közelítettem valódi, és mély érzelmeimet melyet táplálok felénk IsTenem, MagOm. KÖSZÖNÖM, HOGY BELŐLED LETTEM, S BENNEM ÉLSZ, s én LÉNYED EGÉSZÉBEN ily MAGOSAN ÉLHETEK.