Sok rossz étkezési szokás válik életünk részévé, ha rendszeresen alkalmazzuk. Egy ember általában kevesebb folyadékot iszik meg, a szükségesnél, de ezt a kevesebbet is többnyire étkezések közbe, és közvetlen előtte, vagy utána fogyasztja. Erre sokan azt mondják, hogy jól esik, és én ezt nem is tagadom, nekem is jól esik, mert én is hozzászoktam több mint 20 év alatt, de az emésztőrendszerünk nem biztos, hogy ugyanolyan hatékonyan fogja ellátni feladatát, ha az emésztőnedveinket fellazítják. Van ami azonban, nem csak meg nehezíti az emésztést, hanem megváltoztatja azt az információt, amit jó lenne vele betáplálni, nem csak testünkbe, hanem egész lényünkbe is. Hisz az étkezés, egy Test, Lélek, Szellem szintű éltetés, minden esetben, ha tudomást veszünk róla, ha nem. Ma a legtöbb ember inkább életét hátráltató információt táplál Önmagjába, mert kapkodva, mert pont rossz dolgon " rágódik" mert megzavarják közbe, mert zajban, városi bűzben, hangzavarban étkezik.. Az étkezés, egy éltetés legyen, hisz benne van a nevében, táplálkozás, nem rombolkodás. Van fent valaki, aki szívesen áldja kérésünk szerint ételünk által életünk, ő Isten Főpapja, kihez ételünk emeljük, majd a legfinomabb ízekkel hinti. A Fenséges TeremTŐ IsTen Főpapjának áldását például így szoktam kérni, az ételem közbe az ég felé emelni, és Ő elkezdi Ételem által Életem Éltetni! 

 

A Fenséges Isten Főpapja Melkizedek,
Felemelem hozzá, s ízt ad az éteknek. 
Emelek ízt adok, Melkizedek Hálás vagyok. 
Szeretetem, Tiszteletem, hálám mérhetetlen, 
Tiszta szívből köszönöm hogy Megismerhettem, 
és hogy minden nap áldja az ételem, így az életem !

Kérem mindennapi élelmem áldásával élessze Lényem.
Így Testi, Lelki, Szellemi kiteljesedéshez vezesse Egészem.
Szeretettel, Békességgel, Nyugalommal Hintse be Életkertem.
Áraszthassam ezt a sok jót a Minden s Égben,
A TeremTŐ Magunkból szétáradt Is Ten s Égben.
Hálám és szeretetem Teni magosságba örök, és végtelen!!

 Nagyon sok ember nem veszi komolyan a mondást, hogy  „ Az  vagy, amit megeszel” , pedig de. Én nem szeretem GMO-s tápon felnőtt, halálfélelembe születetett, kizsákmányolt állatok izmait enni, de szeretem azokat a csírákat, és zöldségeket, gyümölcsöket, amit én etetek a saját szeremmel, hogy egészséges legyen, hogy egészséggel tápláljon engem. Én egész, egészséges elemeket akarok magamba építeni, nem beteg halálfélelemmel átitatott, fél elemeket.

Rengeteg hiányállapot van, a termőföld egyre gyatrább állapota, és a Génmódosítás  miatt, egyre kevesebb tápértéke, vitaminforrása lesz egy-egy gyümölcsnek, zöldségnek, ahogy igazából szinte minden élelmiszerünknek is. Ezek a táplálékok többnyire csak a teltség érzetet adják meg, amire egyébként nincs is szükségünk, mert csak leterheljük vele, az emésztőrendszerünket, aminek nem pusztán az ételek emésztése a feladata.  Több alternatíva is van, termeljünk magunknak, csírát, zöldséget, és etessük a szerünkel, tápláljuk bele mi azt, amitől egészséges lesz ! Nem részletezném, de ezt biztosra tudom mondani, hogy működik. Szedhetünk multivitaminokat is inkább csak ideiglenesen, amíg nem teremtünk lehetőséget a csírák, magvak, teljeskiörlésű gabonák, búza,zab,árpa füvek, zöldségek, gyülömcsök, gyógynövények étrendünkbe való tudatos beépítésére. Ez esetbe ne a placebo hatásra épülő nevetségesen alacsony vitamintartalmúakat, hanem aminek napi adagja eléri a 1000mg C vitamint, és 500mg Kalcium 250 mg Magnéziumot.. stb.  A minőségi só is fontos, a parajdi, vagy a himalája sóban több mint 90 ásványianyag található. A SÓ nem egészségtelen, viszont a bolti forgalomban eröltetett "finomított só"  az nem az embernek való, de élőlénynek sem.

 

Betegségeket távoltartó, erőt adó

Gyógynövényekből készült innivaló.

Gyümölcsök, zöldségek, magvak, kiválók

Egészséges mégis finom, éltető ennivalók.

Zöldfűszerek, Ásványi anyagokkal teli parajdi só.

 Felnőttet, gyermeket egyaránt egészségesen tápláló.

A táplálkozás egy művészet, ahol mi magunk vagyunk a mű.

Az ételkészítési szokásaink is elég gyatrák, a legtöbb ételkészítési folyamattal az élelmiszer pusztul, persze vannak kímélő módszerek, mint a lassú lángon való főzés, vagy a konfitálás, de az se lesz olyan tápláló, mintha nyersen ennénk meg a természet által felkínált kincseket. Az is fontos milyen körülmények között, milyen érzelmi állapotban, mit táplálunk az ételbe, elkészítése közbe. Az én tanácsom, hogy minél nagyobb Testi, Lelki, Szellemi összhangba, és tisztaságba készítsük életünket éltető ételünk, és utána tisztán, tudatosan, éltessük vele életünk. Én például nem szívesen eszek olyan étterembe, ahol a szakácsnak elege van abból, hogy rabszolgáskodik, ezért az ételbe táplálja az ő érzéseit, amit az újabb rendelés váltott ki belőle. Minden embernek másra van szüksége, de egyik embernek sincs szüksége mindennap tömény mennyiségű húsra, fehérlisztre, vagy éppen cukorra. 

 Úgy gondolom jó tanácsok ezek az áldott, tudatos táplálkozás felé vezető úton, amennyiben kérdése van, és több segítségre van szüksége,

keressen  bizalommal.