A magyar nyelv az egyik legősibb nyelv, ennek bizonyítása egyszerű. Tekintsünk nyelvünk kifejező képességére, legyünk tisztában azzal, hogy nincs szükség nyelvünk elkorcsosítására, angol és különböző külföldi jövevényszavak beolvasztásával. Előre leszögezem, kicsit hosszú szöveg lett, de igyekeztem magyarhoz méltóan, tömören, lényegre törően, egyszerűen fogalmazni, de még így is rendkívül sok dolgot kellet kihagyni. 

Nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring jellemezte1830-ban megjelent „Poetry of Magyar” című verses kötetének előszavában:

„A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett.Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke... A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét…”

 Minél jobban ismerem a magyar nyelvet, annál jobban kitudom fejezni magom. Az érzelmeimet és a gondolataimat is sokkal inkább összetudom hangolni, majd könnyedén, egyszerűen, tömören, lényegre törően kifejteni, és másoknak átadni. Ebben a nyelvben minden szál köthető valahova, legtöbben mégis csak felületesen beszéljük a magyar nyelvet, hisz ha kimondjuk, hogy szeretet, egészség, vagy félelem, általában nem gondolunk bele, mit is áraszt ezen szavak valódi és mélyreható jelentése.  Ezt bízonyítván most néhány olyan gondolatomat osztok meg, amit szerintem, ha nyelvtan órán elmondanának a gyermekeknek, akkor sikeresebb lenne az egész oktatásügy, ezáltal minden más is az országban, s így a Földön. 

 

Néhány elképzeléseim leírom, amire a magyar nyelvnek köszönhetően jöttem rá, úgy hogy annak nem csak hétköznapi, hanem valódi értelmén is elgondolkoztam.

Létezik egy Mag amelyből az élet ered, a Világegyetem egészében, és ez a Mag összeköt mindent, mindennel. Magunk által mind kapcsolódunk, mindenhez, és mindenkihez. A Teremtő Magból kaptunk egy kis ÖnMagot, ezek vagyunk mi magunk, de a testünk ennek csak a töredéke. Isteni teremtésként a természettel, egymással, sőt még önmagunkkal is egységben, és szeretetben tudnánk élni. A szer ami etet minket az magunkból árad, csak úgy tudjuk teljesen befogadni mások  szeretetét,  ha  Önmagunkat is szeretjük, ezzel ápoljuk a szeretet forrását. Fontos, hogy táplálva legyünk ezzel a szerrel, ami az egész életet áthatja a mindenségben, mivel így tudunk  mag(a)biztosak lenni. A határozottság pedig határainkon, kívül tartja a félelmet, s így egészek tudunk maradni, egészségesek. Képességünk van megőrizni a teljességünket, egészségünket, ha a fél elemeket nem építjük magunkba, és nem öljük magunkat a fokozatosan  felgyűlő  gyűlölettel. Minden vágyunkat beteljesíthetjük, ha kellőképpen gondozzuk,  etetjük  a  szeretetünkkel .  

  Amikor a kétségbeesés, reményvesztettség, csalódás eluralkodik önmagunkban, akkor eltávolodunk a teremtő, életet adó, feltöltő Magtól, attól az Istentől, akik mi magunk vagyunk, hisz én is és Ön is Ten. Közben görcsöket hozunk létre főleg a Napfonat csakrába, az emésztőrendszerbe, ahol nem csak az ételeket, de az érzéseket is megemésztjük.* HA korlátokat, rosszabb esetben falakat építünk magunk köré, az elzár minket saját magunktól, és a többi magból származó lény számára is, elérhetetlené tesz, ahogy mi se tudunk a többiekhez közeledni. Sajnos így megszakad egyfajta kapcsolat, ami élteti az embereket. Az egymásért* élés kezd elveszni napjainkból, mert ott egy fal.

 Van egy sokkal jobb megoldás, bontsuk le a falakat, a korlátokon emelkedjünk felül, és húzzunk határokat, erősítsük meg bizalommal, és Hittel, Hittel önmagunkban, és Tenléteinkben. Minél szélesebb, és kitartóbb határt húzunk, teremtünk, annál jobban tudjuk ellenőrizni azt, hogy csak az lépjen be rajta, aki jó szándékkal érkezik, és ki a rosszat, gonoszat a kép(én)viseli, terjeszti képtelen legyen behatolni, így képesek vagyunk elhatárolódni. Amikor valamit szeretnénk magunkénak érezni, tudni, önmagunkba szippantani, akkor kitárulkozunk, kényelmesen, lazán megnyitjuk karjainkkal a kaput, és beengedjük azt a fényt, ami által töltődünk. Van, hogy nem akarjuk átvenni környezetünk rossz energiáit, ezért összekulcsoljuk a kezeinket, és összezárjuk a lábainkat, ezzel összetömörítve kisugárzásunkat, egy erős pajzzsá. Vannak olyan emberek, akik nincsenek tisztában ezzel a tudással, és nem jól élik az életüket, így nem tudnak a teremtőmaghoz kapcsolódni, mert annyira távol kerültek tőle. Ezek az emberek általában sokat panaszkodnak a saját életükről, sőt még másokéról is. Kialakul egy „túlélési ösztön bennük, mivel a saját energiaforrásuktól elszakadtak, így mindig a saját nyűgjüket átróják másra, hogy az energia kiegyenlítődjön kettejük között.  Szeretik elmondani a vággyal teli embernek, hogy vágyai miért vannak halálra ítélve, mert ha hite gyenge benne, akkor elhiszi és ötletmagját száradni, veszni hagyja. Annak, aki lebeszélte róla persze jó, mert az egója még nagyobbra dagad (és olyankor már egyébként is ő irányít), hogy jót csinált ő a hős, aki megmentette egy csalódástól ezt a hiszékeny embert. Másrészről a lelkes teremtő életenergiája, egy igen magas csúcsról, lezuhan a legmélyebb szakadékba. Még az anyagi világban élők is elfogadják a tényt, hogy az energia nem vész el, csak „átalakul” ez esetben inkább átáramlik. Menny(I) mindent elakarok még magyarázni.

A magyar nyelv kifejezőképességére, szavaink valódi jelentésére próbáltam a figyelmét felhívni. Kérem legyen bennem hite, olvassa el ezt a részt egy hétig mindennap egyszer, és mindig új értelemre lel.

A szöveg jelen esetben egy folyó. A folyó főbb vonulatát mutattam be, mert nem akartam, hogy a figyelmünk a lényegről elterelődjön. Azonban a kisebb folyásai is érdekesek, ezért néhány mellékágát bemutatok, de hagyok bőven önnek is.

- Kétség: Engem a kétségbe esés elkerül, mert én az egységre összpontosítok, azt építem, és rá építek.

- Egymásért: Ez a szavunk egy jelenségre utal, mikor a másikon segítek, valami jót teszek érte, akkor azért az Egy Igaz Istenért tettem, akiből én is teremtettem, tehát ÖnMagomért is.

- Képtelen: Nincs róla képe, elképzelése se, hogyan kéne csinálni, így nem is tudja megtenni.

- Képesség: A teremtés folyamatára utal. Van egy képünk, arról hogyan valósítsuk meg, tehát képességünk van, megvalósítani. 

Kisugárzás: Mennyivel kifejezőbb, mint az Aura. Fizikai testünk köré kisugárzik valami, valami belülről. Kisugárzása mindenkinek van, csak valakinek annyira jelentéktelen, hogy szinte fel se tűnik, hisz ha lelkét, szellemét nem ápolja, testét hiába foltozza.  Az emberek többsége nincs kirobbanó formában.

Kitörő, Kirobbanó: Lelkünk mélyéről feljön valami, kitör onnan. Lelkünk legmélyéről több energia kell, hogy a felszínre jusson az a tudás, érzés, ezért már nem kitör, hanem kirobban belőlünk. (belülünk) 

összekulcsolni:  Összekulcsolni a kezeinket, és a lábainkat, nem más mint az energiarendszerünket lezárni, hogy ne tudjon oda behatolni senki, akit nem akarunk odaengedni.  Szaunázás közbe, vetettem magamra egy keresztet, és egy férfi a fiához szólt, teljesen libabőrös lettem.  Mondtam neki, hogy miattam, éppen áldottam. Az eset után odakint találkoztunk, mert a mellettem lévő helyen feküdt, és összekulcsolta a lábait. Megkérdeztem tőle, hogy érzi most magát? Mondta, hogy jól. Mondtam neki, az emberek akkor kulcsolják össze a lábaikat, vagy karjaikat, ha valamit elutasítanak.  A vége az lett a beszélgetésnek, hogy a lábait ellazította.

Megfigyelés: Amikor bánatosak vagyunk eszünk, és így nem kell az érzésekkel foglalkozni, mert az ételt emésztjük helyette.

nyelv

NYELV- TAN = A nyelvünknek a Tana.  a Gramatika mit mesél nekünk? 

Persze „divatosan” lehet mondani grammatikának, ahogy a télapót mikulásnak, vagy az idegességet stressznek, lehet  magyar ragokat is hozzátenni idegen szavakhoz, és így mondatot alkotni, de ezzel többnyire csak megcsúfoljuk saját nyelvünket, s így nemzetünket. 

Zolius a magyar nyelvet ócsárolta, és Tolnai Balog János a következőket mondta 1598-ban.

"Ám a vitéz szkítáktól származik éppen a nyelvünk, hírneves ősöktől, mint nagy Attila király. Művelt nyelv ez, könnyeden árad, s jobb a mesére, mint a görög, héber, s mint a neves latin is. Ezt tanúként bizonyítja sok ésszerű indoklással több nyelvész, akinek nyelvi tudása nyomós. "

Életem első versének néhány sorát még leírom, amivel talán a legfontosabb mondandómat hangsúlyozhatom.

ISTEN vagy TEN IS,

Magból Származol Ten Magod Is.

Egyek vagyunk én, és Ten Is, ahogyan a mindenség is.

Az élet csodás, ha felismerjük, hogy egymás testvérei vagyunk,

Mindannyian ugyanonnan jövünk, a legbelső, Teremtő Magból érkezünk.

 

A magyar nyelv régebben:

A Te helyett, azt mondta, hogy TEN

A magam helyett, azt mondta magom.

A Kör helyett, hogy ker, ebből ered a Kereszténység szó

 

 

A Mag(y)arság a Mag népe!

rovasiras

Tekintsük meg az ősi magyar rovásírás rovásait, olyan logikára és gondolkozásmódra utal, amit egyszerűen még ezzel a csodás nyelvvel sem vagyok képes átadni a kedves olvasónak. Talán csak szemléltetni tudnám azzal, hogy egész életemben büszke voltam a magyarságomra, ám mikor életemben először a rovás abc-t tanulmányoztam, pusztán felületesen, a szemeimből könnyek csordutak ki a gyönyörtől. 

 

A nyelvtan az a ritka, tantárgy, amelyben nem tömik tele hazugságokkal, vagy felesleges információkkal a fejünket, mégis kiemelnék egyet. A magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládból származik. Ez egy hazugság, hiába tanítják, a tanárok maguk sem hiszik el, hogy ez igaz, ám amelyik elhiszi, az nem való tanárnak.  Én ezt már alsóba se éreztem igaznak, de sajnos volt olyan is, aki komolyan vette, és a gyökerei, amiből táplálkozhatott volna, így elkezdtek korhadni.. 

"A Magyarok különleges nyelvet beszélnek, hanem a Koronájukról is valami rendkívüli dolgot hisznek. Ugyanis szerintük az angyal hozta Szent István kilynak. Miért is meg vannak győződve, hogy ettől függ az ország sorsa. Ezért fordítanak annyi gondot annak örzésére." 

Edward Brown, ANGOL utazó 1669-ben írta e sorokat, és ezzel akarom a nyelvünkből átvezetni önöket, a mély és valódi történelmünkbe, melynek a Szent Korona az egyik alapját biztosítja.