Világosan látom mi, és miért történik az emberiség, a magyarság és a Föld ellen. Szerencsére a megoldást is látom, ami az összefogásunkban, egységünkben rejlik, hogy ne egyénenként tapossanak el idegen hatalmak, hanem egységesen tudjunk rajtuk felülemelkedni.

Nekem pártpolitikai érdekem nincs, engem hatalomvágy nem vezérel, csak a Haza fényre derítése.  Az egységünk tud igazán hatni, így alkotni és gyarapítani.  A Magyar Szent Koronáért, a Hazáért, a Földért és egész élővilágáért dolgozok. Más megfogalmazásban IsTenért.

  

Hogyan fogom, fogjuk közösen, és egyre többen építeni a Nemzeti Egységet?

Hamarosan megfog alapulni egy Nemzeti Egység nevü civil szervezet, amelynek alapvető feladata társadalmunk betegségeinek gyógyítása lesz.

Elsődleges feladatok:

A hazugság tornyainak ledöntése, és az igaz szavak terjesztése, hogy visszataláljunk gyökereinkhez, (H)őseinkhez, (H)ősi múltunkhoz, tisztünk betöltéséhez.

 Az emberek ébresztése, segítése, ösztönzése, a Nemzeti Egység építése. - Az egyént eltudják taposni, de az egységben ott az erő, mely felemelő. 

Nagy Tisztje van a magyarnak, de azt csak akkor érzi, ha magyarként él, ha valódi, magyar értékeket épít ÖnMagába. Sajnos ezek hiánya nélkül igénye se alakul ki, hogy ellása a tisztjét, ami eredeti, elsődleges jelentése szerint FELADAT, aminek betöltése természetesen tiszteletet vált ki a minden s égből. Nekünk kell példát mutatni, és a többi nemzetet segíteni, hisz mi magunk többek között saját nyelvünkön értelmezhetjük teljesen logikusan a teremtést, és a Létezést, amik mesélnek az életről, teljesen mást, mint a ma elfogadott tévhitek, amik társadalmunk alapjait adják. A magyar nyelv írásomon belül elolvashatják mire gondolok. Másrészt a Kárpát-medence ad otthont nekünk, Európa közepe, a Föld szíve, innen pumpálja szét az energiáját, egész lényére, így a rajta élőkre is. A valódi (H)ősi történelmünkről se felejtkezzünk meg, a Nagy Nimródról ki ma az égen él ma ismert "divat" nevén Orion csillagképként. Nimród volt az első Király a Földön, és talán a legnagyobb szolga is. Istent, az egész Földet, és a rajta élőket szolgálta.  Attila király a Magyarok első Királya udvarában éltek más nemzetekből, hogy átvegyék a példát, és hazavigyék.  A Szkíták tehát még teljesítették egy rendszer alapján a tisztüket. 

A Nemzetet felvirágoztatni, méltó magasságokba emelni, a Hazát, tehát Istent szolgálni! Ezért jó igazán élni! 

 

Egységesen, Magyarként, Emberként élni, Szeretni és szeretve lenni, Földanyát megbecsülni, védeni, gyógyítani, a teremtő Magunkból táplálkozni, boldognak lenni, és boldogulni. Ez a természetes állapotunk, ezért vagyunk itt. Bármilyen hihetetlen nem azért, hogy elpusztítsuk  Földünket, néhány elmebeteg, gonosz zsarnok érdekei miatt.

Sokáig nem tudtam, mi vagyok én.

Mi van a Földön, és a minden s égben?

 Már tudom Én is Ten vagyok, hisz a Magból ered minden.

Mind Istenek vagyunk, én is ön is, hisz belőle teremtettünk

Forduljunk hozzá nyíltan, szeretettel, és ő segít, nagy örömmel.

A Teremtő Maghoz kapcsolódni, még a templomba se muszáj menni, 

 Elég  hálás szívvel rágondolni, akarni, szeretni, a Természettel együtt élni.

 Ez az ismeret adja az élet alapját, amire tudunk majd építkezni, így fejlődni. 

 

 

kiadatlan "könyvemből" egy kis részletet bemásolnék.

 

Létezik egy Mag amelyből az élet ered, a Világegyetem egészében, és ez a Mag összeköt mindent, mindennel. Magunk által mind kapcsolódunk, mindenhez, és mindenkihez. A Teremtő Magból kaptunk egy kis ÖnMagot, ezek vagyunk mi magunk, de a testünk ennek csak a töredéke. Isteni teremtésként a természettel, egymással, sőt még önmagunkkal is egységben, és szeretetben tudnánk élni. A szer ami etet minket az magunkból árad, csak úgy tudjuk teljesen befogadni mások  szeretetét,  ha  Önmagunkat is szeretjük, ezzel ápoljuk a szeretet forrását. Fontos, hogy táplálva legyünk ezzel a szerrel, ami az egész életet áthatja a mindenségben, mivel így tudunk  mag(a)biztosak lenni. A határozottság pedig határainkon, kívül tartja a félelmet, s így egészek tudunk maradni, egészségesek. Képességünk van megőrizni a teljességünket, egészségünket, ha a fél elemeket nem építjük magunkba, és nem öljük magunkat a fokozatosan  felgyűlő  gyűlölettel. Minden vágyunkat beteljesíthetjük, ha kellőképpen gondozzuk,  etetjük  a  szeretetünkkel .  

  Amikor a kétségbeesés, reményvesztettség, csalódás eluralkodik önmagunkban, akkor eltávolodunk a teremtő, életet adó, feltöltő Magtól, attól az Istentől, akik mi magunk vagyunk, hisz én is és Ön is Ten. Közben görcsöket hozunk létre főleg a Napfonat csakrába, az emésztőrendszerbe, ahol nem csak az ételeket, de az érzéseket is megemésztjük.* HA korlátokat, rosszabb esetben falakat építünk magunk köré, az elzár minket saját magunktól, és a többi magból származó lény számára is, elérhetetlené tesz, ahogy mi se tudunk a többiekhez közeledni. Sajnos így megszakad egyfajta kapcsolat, ami élteti az embereket. Az egymásért* élés kezd elveszni napjainkból, mert ott egy fal.

 Van egy sokkal jobb megoldás, bontsuk le a falakat, a korlátokon emelkedjünk felül, és húzzunk határokat, erősítsük meg bizalommal, és Hittel, Hittel önmagunkban, és Tenléteinkben. Minél szélesebb, és kitartóbb határt húzunk, teremtünk, annál jobban tudjuk ellenőrizni azt, hogy csak az lépjen be rajta, aki jó szándékkal érkezik, és ki a rosszat, gonoszat a kép(én)viseli, terjeszti képtelen legyen behatolni, így képesek vagyunk elhatárolódni. Amikor valamit szeretnénk magunkénak érezni, tudni, önmagunkba szippantani, akkor kitárulkozunk, kényelmesen, lazán megnyitjuk karjainkkal a kaput, és beengedjük azt a fényt, ami által töltődünk. Van, hogy nem akarjuk átvenni környezetünk rossz energiáit, ezért összekulcsoljuk a kezeinket, és összezárjuk a lábainkat, ezzel összetömörítve kisugárzásunkat, egy erős pajzzsá. Vannak olyan emberek, akik nincsenek tisztában ezzel a tudással, és nem jól élik az életüket, így nem tudnak a teremtőmaghoz kapcsolódni, mert annyira távol kerültek tőle. Ezek az emberek általában sokat panaszkodnak a saját életükről, sőt még másokéról is. Kialakul egy „túlélési ösztön bennük, mivel a saját energiaforrásuktól elszakadtak, így mindig a saját nyűgjüket átróják másra, hogy az energia kiegyenlítődjön kettejük között.  Szeretik elmondani a vággyal teli embernek, hogy vágyai miért vannak halálra ítélve, mert ha hite gyenge benne, akkor elhiszi és ötletmagját száradni, veszni hagyja. Annak, aki lebeszélte róla persze jó, mert az egója még nagyobbra dagad (és olyankor már egyébként is ő irányít), hogy jót csinált ő a hős, aki megmentette egy csalódástól ezt a hiszékeny embert. Másrészről a lelkes teremtő életenergiája, egy igen magas csúcsról, lezuhan a legmélyebb szakadékba. Még az anyagi világban élők is elfogadják a tényt, hogy az energia nem vész el, csak „átalakul” ez esetben inkább átáramlik. Menny(I) mindent elakarok még magyarázni.

A magyar nyelv kifejezőképességére, szavaink valódi jelentésére próbáltam a figyelmét felhívni. Kérem legyen bennem hite, olvassa el ezt a részt egy hétig mindennap egyszer, és mindig új értelemre lel.

A szöveg jelen esetben egy folyó. A folyó főbb vonulatát mutattam be, mert nem akartam, hogy a figyelmünk a lényegről elterelődjön. Azonban a kisebb folyásai is érdekesek, ezért néhány mellékágát bemutatok, de hagyok bőven önnek is.

- Kétség: Engem a kétségbe esés elkerül, mert én az egységre összpontosítok, azt építem, és rá építek.

- Egymásért: Jó egymásért élni, valami jót tenni, hisz így az Egy Igaz Istent szolgálom, akiből én is teremtettem, tehát ÖnMagomat is. Beteg társadalmunk betegíti az embereket lélek, szellem, test szinten,tehát akik még nem ébredtek fel, ezért  többnyire visszatartanak, nem ellenségek, hanem áldozatok. Az áldozaton kell igazán segíteni, mert ő is Ten, tehát teremthet ő is, és teremt is.. a negatív gondolkodással, gondolatokkal, saját és  embertársai életét is nehezíti. Minden gondolat egy utat tesz meg, és ezeknek nyoma van a Mindenségben, Tenségben,  tehát IsTenben. 

- Képtelen: Nincs róla képe, elképzelése se, hogyan kéne csinálni, kép vagy terv nélkül nem tudja megvalósítani.  Jó tudni, hogy a magyar nyelv egy képi nyelv.

- Képesség: A teremtés folyamatára utal. Van egy képünk hogyan ültetjük  vágyunkat a valóságba. Tehát képességünk van Teremteni.  Mindenre képes az ember, csak meg kell hozzá látni a képet.  

Kisugárzás: Mennyivel kifejezőbb, mint az Aura. Fizikai testünk köré kisugárzik valami, valami belülről. Kisugárzása mindenkinek van, csak valakinek annyira jelentéktelen, hogy szinte fel se tűnik, hisz ha lelkét, szellemét nem ápolja, testét hiába foltozza.  Az emberek többsége nincs kirobbanó formában.

Kitörő, Kirobbanó: Lelkünk mélyéről feljön valami, kitör onnan. Lelkünk legmélyéről több energia kell, hogy a felszínre jusson az a tudás, érzés, ezért már nem kitör, hanem kirobban belőlünk. (belülünk) 

összekulcsolni:  Összekulcsolni a kezeinket, és a lábainkat, nem más mint az energiarendszerünket lezárni, hogy ne tudjon oda behatolni senki, akit nem akarunk odaengedni.  Szaunázás közbe, vetettem magamra egy keresztet, és egy férfi a fiához szólt, teljesen libabőrös lettem.  Mondtam neki, hogy miattam, éppen áldottam. Az eset után odakint találkoztunk, mert a mellettem lévő helyen feküdt, és összekulcsolta a lábait. Megkérdeztem tőle, hogy érzi most magát? Mondta, hogy jól. Mondtam neki, az emberek akkor kulcsolják össze a lábaikat, vagy karjaikat, ha valamit elutasítanak.  A vége az lett a beszélgetésnek, hogy a lábait ellazította.

Megfigyelés: Amikor bánatosak vagyunk eszünk, és így nem kell az érzésekkel foglalkozni, mert az ételt emésztjük helyette.

A tudomány és Isten kapcsolata.

A tudomány és Isten nem ellenségek, hisz a tudomány is a Magból ered. Hinni Istenben, vagy egy teremtő magban annyit tesz, hogy tudom miből vagyok, és minél inkább hálás vagyok ezért, annál közelebb kerülök magomhoz. Egyre jobban kinyílik a világ, a korlátok és a falak lebomlanak, bárhova mehetek. A vágyaimat megvalósíthatom, bármilyen nehéznek is tűnik, azért gondoltam rá, mert képes vagyok felnevelni az ötletmagomat, ha van benne Hitem, és természetesen van, hisz én is Ten vagyok, teremtőkészségem a mag(a)biztosságomtól függ. Sok szeretettel etetem magomat, és így a vágyból egy áldott termés lesz. Kölcsey Ferenc gyönyörű szavai járnak a fejemben „ Hass, Alkoss, Gyarapíts, s a HAZA FÉNYRE derül.”

A tudomány nevében már sok több oldalról is megcáfolható gondolat lett elterjesztve köztünk, és sajnos ráterjesztve társadalmunkra, ami így ezek alapján épült fel.

Valaki kijelentette, hogy a lélek nem létezik, és az ember csak egy test, azóta csak a testtel foglalkozik az orvostudomány, és a lélek nincs, mivel ezt kijelentették. Noha addig, a lelket gyógyító (ma diliházként működő) intézményeket valamire használták, és nem a gyógyszereknek álcázott idegméreggel bolondították még jobban az odatévedteket, hanem csak simán rendbe rakták a lelkivilágát, és boldogan emberhez méltó életet tudott élni újra. Ma már aki kezd ráébredni az igazságra, de annyira megterheli ez a hirtelen tudás, hogy nem tudja hova tenni, azt bolondnak mondja a környezete, és úgy bánnak vele, végül magát is annak fogja gondolni, mert még nem tud  táplálkozni gyökereiből, így nem elég Mag(a)biztos. Tényleg elszomorít, de ha bekerül az intézetbe, akkor onnan nagyon nehezen tud már kijönni, mert amikor válaszúthoz érkezett, az ég felé vezető, felemelő út helyett, a szakadékot választotta, mert nem volt hite önmag(j)ában. A legrosszabb az egészben, hogy néhány hónap alatt ezt kellő segítséggel lehetne rendszerezni, és általa újjászületni, felszabadulni. Csak egy vékony határ választja el, az őrültet a zsenitől.

Az is egy „tudományos felvetés” amit tényként kezelnek, hogy az élet kialakulása, valami véletlenszerű esemény következte. Csak ezzel a két tényként kezelt, könnyen cáfolható kijelentéssel, elválasztották az embert a saját gyökereitől. A Magyar Embert különösen nagy kegyetlenséggel próbálják mindentől eltaszítani, ami magyarrá, és emberré teszi őt.

Néhány idevágó idézetet másolok

Louis Pasteur, mikrobiológus, kémikus:

„A tudomány közelebb viszi az embert Istenhez.”

 „Minél tovább tanulmányozom a természetet, annál inkább elámulok a Teremtő művén.”

 „A felületes tudomány elválaszt Istentől, de az elmélyült tudomány visszavezet hozzá.”

Sir Isaac Newton, matematikus, fizikus, csillagász:

„Az ateizmus értelmetlen. Mikor a naprendszerre nézek, a Földet éppen a megfelelő távolságra látom a Naptól ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű hőt és fényt kapjon tőle. Ez nem véletlenül történt.”

 „Aki belekortyol a tudomány kelyhébe, ateista lesz. Aki kiissza, a kehely alján meglelé Istent.”

 „A napok bolygók, üstökösök csodálatos rendszerei csak egy mindentudó és mindenható Lény tervei és útmutatásai alapján jöhettek létre”

 „Aki csak felületesen gondolkodik, az nem hisz Istenben; aki azonban alaposan elgondolkozik, annak kell Istenben hinnie.”

 Albert Einstein (1879-1955)

 „Azt kell keresni, ami van, nem pedig azt, aminek szerintünk lennie kellene.”

 „Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú.”

 „A kvantummechanika kifejezetten impozáns. De egy belső hangocska nekem azt súgja, hogy még nem az igazi. A teória sokat elárul, de igazán nem visz minket közelebb az „öreg” titkaihoz. Mindenesetre, meggyőződésem, hogy ő nem dobál kockákat.”

  „Isten nem vet kockát!”.

 „Mindenkiben, aki tanulmányozza a természetet, kell, hogy keletkezzen egy bizonyos vallási áhítatosság.”

 „Nyugodtan kijelenthetem, hogy a vallási érzelmek mint bizonyos kozmikus forrás különösen a tudományos kutatásokban élhető át. Kétségtelenül, ezt legerősebben az első tudományos koncepciók felfedezői érezték. A Világegyetem struktúrájának tudományos, racionális megértése az embernek a hit legmélyebb érzéseit adja… Az intuíció és az ihlet csak annak a szívét érinti, aki az egész életét odaadta a tudománynak, és csak ilyen emberek képesek folytatni a kutatásaikat a nehézségek ellenére. Ezt az erőt ők a vallási érzelmekből kapják. Egy kortársunk helyesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a mi materialista világunkban a legnagyobb vallási érzelmeket azok élik át, akik elsőként teszik meg az utat a pozitív tudományban.”

Walter Heitler:

„Az ellentmondás (tudomány és hit között) szóba sem jöhet. Ami a tudományból újra meg újra következik, világos jelzés Isten tevékenységére, amely olyan erősen érzékelhető, hogy Kepler ezt merészelte mondani: csaknem kezével érintette Istent a világegyetemben.”

 Nikolausz Kopernikusz, a modern csillagászat megalkotója:

„Ki ne csodálhatná minden dolgok alkotómesterét, akiben nyugszik a legfőbb boldogság és minden jó.”

 

Az első három versemet bemásolom ide, mert ezekben is a megoldást sejtettem, legalábbis igyekeztem.

 

Egység

ISTEN vagy TEN IS,

A Magból Származol Ten Magod Is.

Egyek vagyunk én, és Ten Is, ahogyan a mindenség is.

Az élet csodás, ha felismerjük, hogy egymás testvérei vagyunk,

Mindannyian ugyanonnan jövünk, a legbelső, Teremtő Magból érkezünk.

Földanya ad otthont nekünk, s mi pusztítjuk őt, segítségért kiált, halljuk hát meg szavát!

Hallom Földanyát, az egységben látja a megoldást, kérek mindenkit halljuk szavát!

Segítsük Magunkat, és Magunk összes teremtményét, az Eget, és Földanyát.

Nyissuk ki a szemünket, sanyargatnak bennünket, és egész élőhelyünket.

Szennyezik az Eget, a Földet,  Vizeinket, s így Bennünket.

Félnek a Magyarságtól, rettegnek tőlünk, hiszen

Magunk vagyunk a Magnemzet, Fénynemzet.

Az Emberiséget, és Földanyát  mi tudjuk

 Leginkább segíteni, így megmenteni.

Ne halogassunk, cselekedjünk!

 A mi egységünk a megmentő.

Egységes Bölcső

Egységes Mag

Egységes

Szent

Isteni

Akarat

 

Szeretet

Magunkhoz csatlakozzunk

Önmagunk szeretetéből táplálkozzunk,

Hogy Magunkhoz csodás úton eljuthassunk.

Végtelen szert kaphatunk, ám előbb adakozzunk,

Ha adunk, nem fogyunk, így csak gyarapodunk.

Etet, táplál, felemel, ha rá méltók vagyunk.

 Szent Isteni hozományunk.

Boldogságunk,

 Szeretetünk.

Tiszta, Felemelő,

Utunkat egyengető,

Mindenségből érkező,

Lényünkbe befészkelő,

Földanyába legyökerező,

Tápláló, etető, Istenséget éltető,

SzerEtet energia, mely Istentől jövő,

Felbecsülhetetlen, Szent Isteni Kegyelem ő.

A szeretet terjesztő vers, alulról fölfelé is értelmezhető.

 

 

Mi az

ember?

Ki ő, Honnan,

s miből teremtettet ő?

Istenségből érkező, derítő

Égből Földre ereszkedő, szerető,

Áldott Szert terjesztő, szétömlesztő,

Végtelenül fénylő, bőséges energiatömlő,

Ha ráébred, Magból eredő éltető Fénylény ő.

Embersége, Nemzete létét, féltő, építő, felemelő.

  Fényből jövő, Táltos Paripán égbeszökő, vágyait beteljesítő,

Ég és Föld közötti energiavezető, érző, tervező, Teremtő, Megmentő.