Szerelmes Magyarországunk, emlékszem mikor nyitottam e jegyzetfüzetet.
s mi lett belőle? - Egy üres jegyzet.
Néhány héttel rá, hogy újra itthon vagyok, folytatni vágyom e üres kép írását,
melynek csak csupán címe, emléki, és érzelmi töltete adott.

Mátyás Király meséiből merítkeztem.
A korsó melynek befelé volt a füle,
Az emlékezteté őt, s immáron engem,
Mennyi mindent kell még Mennyi helyére TENni,
Szerelmes Magyarországunk teljes egészében, Lelkületében.
A közigazgatásban, és a benne élő emberek Lelkében.

Akkor se volt minden jó, de a szándék jó volt.
Akkor se volt mindenki jó, de a legtöbb Lélek jó volt.
Akkor se volt mindenki zseni, de a legtöbben tudtak gondolkozni.

Volt valami, ami az erkölcsből, a becsületbőla jóságból,
és SZERETETBŐL táplálkozott.
 
Ő volt az a LÉLEK.

Volt valami, ami ha ettől eltért szólt, hogy héééé mit csinálsz?Térj gyorsan vissza, saját utadra, most más úton jársz.
Ő volt Lelkünk ismerete, ki szólt ha lelkünk helyett más irányítaná lelkünk keré épült csodás emberi lényünk.

na de ma mi megy kérem? Mi ez az erkölcstelen világ, ahol a becsület hátrány?
Miért hagyjuk, hogy egymásból éljünk, ahelyett hogy mind Egyért, Egymásért éljünk.

Lelkünk szavát nem halljuk? Nem halljuk, hisz nem ismerjük Lelkünk.
Lelkünk ismerete nélkül, ki irányít bennünnk???
Mi magunk irányítjuk saját életünk?
Mi döntjük el, mikor, mit, és hogyan teszünk?
Mi történt velünk? Hová lett a lelkünk?

Lelkünk bennünk él, a BENNÜNK alatt a TeremTőMagot értem, és az ő életkertjét,
A TeremTőMagból kapott önMagunk, Ő vagyunk mi, Ő a Lelkünk.
A TeremTőMag életkertjében, a kis önMagunk is TeremTő saját életkertjében,
az viszont BENNÜNK él, a nagy Egészben, a Jószándékú TeremTő IsTEN csodás Életkertjében.

Kérek hát minden Lelket, ismerje meg önmagját, azt a kis önmagot, mely keré épült Szelleme és teste.
Emelkedjünk fel egyéni, és közös s égi szinteken is szellemi, majd Lelki szintekre.
Vegyük fel a kapcsolatot a Jószándékú atyával, mely élettel áldott, és folyamatosan éltet minket.

Nem az a kérdés, hogy hiszünk e benne? Ez legfeljebb az elején hit kérdése.
Érezzük át azt a szeretetet, melyel ő eteti, élteti a bennünk lévő életkertünket!!!
20 éves koromig nem hittem IsTenben, majd elkezdtem a Minden s Égről gondolkozni,
A logika ébresztett rá, ő létezik, majd nemsokkal rá meg is tapasztalhattam az ő Létezését, s benne az én helyem.

Milyen életem volt előtte? Anyagilag sokkal könnyebben boldogultam, hisz képes voltam másokból élni.
Ma már csak úgy tudok boldogulni, ha a társMagoknak is jót teszek vele, és ha lehet önMagomnak is.

Mi a legnagyobb különbség életembe? Az önzést kezdi felváltani, az egymásért élés, és ez az a tapasztalás amit minden embernek kívánok, hisz így lehet csak igazán élni.
Hisz így működik minden mi természetes. A természetben mindenki másért él, ez a rend. Ez lelkesít mindent.
A legtöbb emberben ezt egy orv hatalomnak és az általa épített mű-mesterséges világnak sikerült elnyomni, de bármikor felszínre hozható, elegendő igazán, szívből, Lélekből Akarni.