Az Uraknak Ura 
 
Már-már lelkem csúf bűnök veszték 
S jöttek békés esték: 
Rákacagott a háborura 
Az Uraknak Ura. 
 
Lemenő, szép Nap volt az arca 
S könyörület rajta. 
Az élet be sok újat hozott 
S Isten nem változott. 
 
Falusi, nádas iskolában 
Már ilyennek láttam, 
Ki rossz helyett jó és új szivet 
Adhat mindenkinek. 
 
Hajunknak egy ősz, hulló szála 
Följegyzett bú nála, 
S ha bűnös lény tőle elköszön, 
Ő vár, míg visszajön. 
 
Nem rója meg sok vétkeinket, 
Mert ő szeret minket 
S poklok felé visz bár az utunk, 
Ő int s visszafutunk. 
 
Bennünk él s be jó hinni benne, 
Ez ős szerelembe, 
Ő még a temetőn is virít, 
Ő a gyermeki hit. 
 
Fölemelt és vérem lemosta, 
Szivem visszahozta, 
Sebeimre áldóan szedett 
Balzsamos füveket. 
 
Édes-ernyedten várok várva 
Most már a halálra. 
Szemem: övé volt, kezem: keze, 
Mindent ő végeze. 
 
Háboruba el ő bocsájtott 
S bűnökből kihántott, 
Rákacagott a háborura 
Az Uraknak Ura.